A sztori ott kezdődik, hogy főszereplőink szakítottak, kínkeserves 4 napon vannak túl, amit végig bőgtek vagy ki tudja, mit csináltak, majd Christian újra felbukkan Ana életében, hogy elvigye José kiállítására. Ahonnan, miután megvette az összes Anáról készült képet, olyan gyorsan lelépnek, hogy az valami félelmetes. Nem is értem, José főleg ezek után, miért van oda annyira a csajért? Elmennek vacsorázni és 3 másodperc alatt megbeszélik, hogy ebben az elmúlt 4 napban Christian már nem akarja bántalmazni Anát, megváltozott. Szóval, miután ezt ismerte egész életében, hogyan kell uralkodónak lenni, most pár nap alatt már nem számít neki. Ez teljesen logikus. (NEM!)

Pörögnek az események, megy a partivonat, mikor is az idilli párkapcsolati együttléteket egy lány zavarja meg, aki Anát követi mindenhova. Ott áll a munkahelye előtt, az ágyánál, mikor felébred, és még ki tudja hol. Ez is teljesen normális. (NEM!)  De végül csak meglesz ez a kislány, akit Christian még mindig úgy irányít, mint a legújabb távirányítós autót. Ezek után pedig, mintha mi sem történt volna, megy tovább az élet. Mert melyikünk életében nem fordult ez már elő, nem igaz?

Anát persze feldúlja, hogy szerelmét, akit körülbelül 1 hónapja ismer, és már vagy 2 hete megváltozott, olyan helyzetben látja, amiben önmagát sosem tudja majd elképzelni. És persze ismételten, megint mi sem normálisabb, haza megy az ő uralkodójához. Ahol ő bevallja – amit eddig senki nem gondolt és senkiben még csak fel sem merült a gondolat -, hogy nem uralkodó, csak szereti bántalmazni azokat a nőket, akik emlékeztetik az anyjára. MICSODA DÖBBENET! Lehidaltam. Nem is sejtettem. Szadista. Nem, barátom, nem vagyok egy szexuálpszichológus, de szerintem ez inkább aberráció, mint szadizmus. Az valóban szadizmus, hogy péppé versz mindenkit, akit akarsz. De az, hogy közben az anyádra gondolsz, az inkább aberráció. És a legszebb, hogy ezek után megkéri feleségül. Te meg ülsz a könyv fölött és így:

Ja, igen és a másik legjobbat kihagytam. Miközben kutatják az egész várost az elveszett kukkoló muskétás után, Christian térképet rajzoltat magára rúzzsal, hogy hol nem lehet érinteni. Ez a rúzs 2 napig nem jön le róla, hiába fürdik, sőt egy bált is végignyom benne. Leginkább azt szeretném tudni, hogy hol lehet ennyire tartós rúzst venni, mert akarom!

Viccet félretéve (félre lehet tenni ennél a könyvnél?) egy fél nap után Anastasia már megérintheti Christiant. 27 évig nem érinthette senki, de 27 perccel a kibékülésük után Ana már tapogathatja. Ez is teljesen logikus. (NEM!!!!)

Ez az egész könyv az ötszörösére van gyorsítva, bassza meg. És olyan komoly problémákat érint, amikről jó lenne társadalmi szinten foglalkozni: szerhasználó és/vagy prostituált szülők gyerekei, gyermekkori frusztrációk kihatása felnőttkori életünkre, szexuális bántalmazás és kihasználás, munkahelyi zaklatás, és a többi, és a többi. Rengeteg izgalmas téma, amiről tök jó lenne írni és foglalkozni vele a nagyközönség előtt. De nem, ezt huszonötszörös gyorsításban kell leírni, hogy minden hepiend legyen.

Példának okáért: Anával megpróbál lefeküdni a főnöke. Ő tökön rúgja és elszalad. Majd másnap ő lesz a főnök. (MI?) 1,5 hete van a munkahelyén, azt se tudja, merre van arccal, de ő lesz a főnök. Teljesen logikus. (NEM!) És a legszomorúbb az egészben, hogy Ana sem rágódik rajta túl sokat, pedig az egész könyv, mind a retkes 600 oldal az ő belső vívódásáról szól. És egyikre sem talál megoldást. Nézzük meg az okait, hogy miért nem:

1. Mert minden egyes kicseszett alkalommal, mikor komolyra fordulnak a dolgok, elmennek baszni.

Ennyi. Nincs több ok. És ez igen csak szomorú. És félre ne értésétek, én el tudom képzelni, hogy egy ennyire elcseszett gyerekkor után az ember tényleg nem akar megnyílni senkinek és nem tudja csak úgy kiventilálni a problémáit. De Christian néha tudja, néha meg nem. 27 perc után már lehet hozzányúlni a tiltott helyeken, meg elmondja, hogy veri a nőket, akik olyanok, mint az anyja. Aztán meg néma csend és mennek baszni. Teljesen logikus, mint már írtam egy párszor. (Még mindig NEM!) És Ana fél, retteg ettől az embertől. Fél, ha az ura dühös, fél, hogy ha jókedvű, ha viszket a tenyere, ha nem viszket a tenyere. Minden egyes viccet, amit kimond, azonnal megbán, mert nem tudja, hogy mit lehet mondani, mit nem, mi vicc és mi nem az. Hát ez normális? Ki akarja így élni az életét? Úgy látszik, hogy ő, mert elfogadja Christian házassági ajánlatát. 2 hét után. Vagy 3 hét után. Teljesen mindegy.

Pro tipp: nem fogadjuk el Leonardo di Caprio házassági ajánlatát sem ilyen rövid idő után. Nem ám egy megalomániás, szadista, aberrált, nőket verő emberét.

Én teljesen megértem, hogy ilyenkor még őrülten imádjuk a párunkat. Az első pár hét, hónap a legjobb. Utána jönnek a gondok. Épp ezért nem házasodunk össze azzal, akit még nem ismerünk legalább 1 éve! Hiszen gondoljunk bele legalább egy hosszú kapcsolatunkba. Már azt hittük, ismerjük kívül-belül a másikat és még mindig meg tudod lepni néha minket, hogy milyen nehéz dolgokon ment át vagy milyen terheket cipel magával.

És az a szomorú az egészben, hogy annyi mindenbe belekapott az írónő. És mindegyik jó lehetett volna. Például megbirkózni azzal a főszereplőnek, hogy a szerelme előtt ott térdel régi alávetettje. Vagy megbirkózni azzal, hogy a főnöke meg akarta erőszakolni. Vagy egyáltalán bárki le akarta fektetni erőszakkal. Ezek nagyon kemény dolgok, amikről nagyon sokat kéne beszélni. És a legfélelmetesebb, hogy tini és kamaszlányok olvassák ezt a könyvet, akik még hihetnek abban a mesében, hogy jó, hát ez előfordul, de utána én leszek a főnök. Nem. Sőt, lehet, hogy nem lesz ott egy biztonsági őr, hogy közbeavatkozzon és neki kell határozottan fellépnie, és ha kell, semmit nem sajnálva bántania azt, aki bántani akarja. Ehhez rengeteg lelkierő kell. De nem, Anastasia simán túllép ezen, el is felejti, annyira kell az esküvőjét szerveznie. És ez a félelmetes leszarás nagyon veszélyes azokra, akik olvassák a könyvet. Mert sajnos nincs mindig hepiend. És ezek, amikkel neki is és Christiannek is meg kéne küzdeni nem egy, hanem legalább három pszichiáter bevonásával, nem oldódnak meg azzal, hogy minden egyes alkalommal lefekszenek egymással. Már csak azért sem, mert Christian több szinten el van baszva: irányításmániás, kontrollkényszeres, szadista, aberrált, magának akarja Anastasiat minden áron. (Erre a következő kötetnél visszatérünk.)

Összességében ez a könyv olyan szar, hogy még a fordítók is leszarták. Megölelni helyett megölnit, vagy kiállás helyett kiállítást írni bizony a leszarás legjobb tanútétele. És ez csak két példa a sokból.

Pedig lehetett volna jó. Például úgy, ha kicsit lelassít a történet és nagyobb hangsúly kerül az egyes problémákra. Kár érte. És kérek mindenkit, hogy gondolja át az igazi hátsó dolgokat a könyvben.

Ui.: ha annyira meg akarja menteni az afrikai gyereket Mr. Grey, miért szexel annyit a zuhany alatt és engedi ki feleslegesen azt a több tíz liter vizet?

És a film? Pornósabb volt, mint az előző, de még mindig nem ajánlanám vágyfokozónak.