E. L. James: A szabadság ötven árnyalata

A harmadik könyv számomra teljesen bebizonyította, hogy ez a sorozat egy hulladék. Legszívesebben felgyújtottam volna, de sajnos csak kölcsönben van nálam.

Nézzük az okokat, amiért erre a következtetésre jutottam:

  1. Az előző bejegyzésben utaltam arra, hogy Christian mennyire akar uralni és irányítani mindent. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a könyv első 25 oldalában csak úgy 142 alkalommal hangzik el, hogy „Ana, az enyém vagy!”. És ez a könyv további 615 oldalán még százmilliószor feltűnik. Tudom, tudom, Christian bizonytalan, fél, hogy elhagyják. Melyikünk nem félt még attól, hogy a párja elhagyja egy szebb, jobb, okosabb emberért? De azért baszki, van egy határ!
  2. Ha nekem a férjem, nem, a pasim, nem, akárki a világon azt mondaná, hogy a szart is kiverné belőlem, mert máshogy alakultak a dolgok, mint ahogy ő képzelte, akkor nem kérdéses, mit tennék: FUTÁS!!!!! De nem! Ana ott marad, és szerencsétlen pára retteg ettől az embertől. Ő maga mondja ki a könyvben, hogy sokszor fél, retteg a saját férjétől. De, mint minden ebben a könyvben, ez is teljesen normális, ugyebár! Nem, hölgyeim és uraim, egyáltalán nem normális, ha félünk a párunktól. Mert a könyvben is mi a vége: bemennek a játszószobába és Ana a biztonsági szót motyogja.
  3. A motyogásról eszembe jutott még egy pont: az egész könyvsorozatban egyszer sem beszélnek normális hangerőn. Motyognak, suttognak, morognak. Természetesen ugye minden emberi kapcsolatunkban mi is ezt tesszük.
  4. A harmadik pontban taglalt incidenskor szegény Ana próbálná megbeszélni a dolgokat, amik nyomasztják a férjével kapcsolatban, de Christian csak a szexszel tudná, ha akarná „megbeszélni” ezeket. De ő se nem tudja, se nem akarja megbeszélni a köztük lévő gondokat, neki a játszószoba a megoldás. Mert meg akarja büntetni a feleségét. Én nem vagyok házas, de ez így működik? Kérlek, írjátok meg, ti is büntetitek-e olyan végletekig a páratokat, hogy sírva fakad a kínzástól?! És a legszebb, hogy Christian úgy meg van ezen lepődve, mintha Jézus épp a szeme előtt változtatná a játszószobáját egy tóvá. (Most jutott eszembe, milyen ironikus ez a Jézus hasonlat, hiszen Ana ebben a jelenetben egy kibaszott keresztre van lebilincselve.) És megcsinálja vele még egyszer ugyanezt!
  5. De nem csak Christian a hibás ebben a kapcsolatban. Ana egy bizonytalan, buta és naiv lány, aki azt sem tudja, mit akar. Ha meghall valamit, amit Christian csinálni akar vele, teljes mellbedobással (nem röhög) tiltakozik ellene, majd a következő pillanatban már akarja is. Példának okáért: az ura azt akarja, hogy tiltakozzon a szex ellen. Nem is érti először, hogy miért, nem akarja, aztán már benne is van a játékban. Azok után, hogy a főnöke alig egy hónappal előtte akarta megerőszakolni, majd utána betörni hozzájuk és elrabolni. Elnézést kérek a kifejezésért, de ez mi a faszom? Én nem értek túl sokat a pszichológiához, de nem gondolom, hogy ez normális. Mint az előző bejegyzésben mondtam, ez borzasztó trauma lehet egy nő vagy férfi életében. Erre ő ezt játssza az alig pár hónapja ismert férjével. Kérdezem még egyszer: ez normális? Szerintem nagyon NEM!
  6. Hölgyeim, most hozzátok fordulok: tegye fel a kezét, akinek volt olyan kapcsolata (nem egyéjszakás, nem pár alkalmas – bár amilyen rövid ideje ismerik ezek egymást, ezt is belevehetnénk), amiben minden egyes alkalommal el tudott élvezni? Akár alulról, felülről, jobbról, balról, elölről, hátulról vagy akárhogy csinálta is a párjával. És kérem, akinek a magasban van most a keze, keressen meg és fizetek a tudásáért. Ana biztosan tud valamit, mert parancsra is el tud élvezni, sőt még egy kibaszott Audi R8-asba is el tud, hogy közben a fejével kinyomja a szélvédőt. Mert ne mondja nekem senki, hogy egy akkora autóban, egymás ölében annyira kényelmes lehet szexelni, hogy még el is tud élvezni a csaj. És ebből jön a másik problémám: egyszer elfenekeli azért az ura, mert elélvezett. Kétszer kellett elolvasnom a részt, hogy biztos jól értem-e. És sajnos jól értettem. A késleltetett, elhúzódott orgazmusnak megvan a maga helye, ideje és a maga szépsége, de azért megbüntetni valaki, mert elélvezett, amit ő nem akart, mert így akarta büntetni, az BETEG. Nagyon beteg. És nagyon rossz üzenetet közvetít mindenkinek. Hiszen sokan így sem tudják magukat annyira elengedni, hogy elélvezzenek. És ez még rádob egy lapáttal erre. (Vagy ne menjek bele ebbe a szarságba, mert nem ér annyit? De szerintem igen is ér annyit, mert nagyon sok emberhez elér ez a hulladék, amiből mindenki kiveszi azt, amit akar, és úgy, ahogy akarja.)
  7. Mindig kajálás után szexelnek. Christiannak mániája, hogy egyenek, mert kiskorában sokat volt éhes (bocs, spoiler). És majdnem minden kajálás után, mikor teljesen jóllaktak, szexelnek. Nem tudom, ki hogy van vele, a magam részéről sosem szexelek evés után, mert úgy érzem, visszajön három mozdulat után az egész. És mindig keményen szopnak. Egymás ujját, egymás farkát, egymás akármiét. Csak keményen.
  8. Hogy Anastasia fél a párjától a következő is jól bizonyítja: retteg elmondani neki, hogy terhes lett. Ami teljesen érthető, mert mikor elmondja, Christian lehülyézi, mindennek lehordja. És, ami a legeslegszebb az egészben azt mondja: alig öt perce ismerjük egymást. Na, ne bassz, ezt magyarázom már mióta! Férje elmegy otthonról, jól berúg az exével. Természetesen Ana ezek után nem akar vele aludni, ezért a hatalmas lakásban a 600 szoba közül ő a játszószobában alszik. Miért is? Egyszerűen nem értem meg… (ahogy sok minden mást sem ebben a könyvben).
  9. És, ha ennyi bonyodalom nem lenne elég, visszabukkan Jack Hyde az erőszakoló főnök és 5 millió dollárt követel. Ana elmegy a bankba, ahol nem túl törvényes módon kiadják neki a pénzt, mire ő megjegyzi, hogy nem gondolta volna, hogy ilyen nehezen fog menni. Még sosem volt 5 millió forintom sem, nemhogy dollárom, de nem hinném, hogy ilyen „nehéz” kivenni. Természetesen majdnem életét veszti a nagy hősködésben, ami természetesen egyáltalán nem viseli meg. Ezt már ugye megszokhattuk, hiszen ezekben a könyvekben senkit nem ráz meg semmi, nincs feldolgozni való, mindenki boldog és pörögnek az események. Bár a harmadik könyv már nagyobb ugrásokkal mesél, hisz olyan egyhangú az életük, hogy unalmas lenne leírni minden napjukat. Ha mégis történik valami, az ripsz ropsz, pár pillanat alatt megvan és már túl is vannak rajta.

Így visszaolvasva jó sok pontom lett, hogy miért egy szenny ez a könyv, de folyamatosan jegyzeteltem nehogy kihagyjak valamit és még így sem teljes a lista. Viszont a három közül ez volt az, ami a legjobban felbaszott. Elemi hibáktól a lelki aspektusig semmi sincs rendben ebben a könyvben, ami mérhetetlenül feldühít.

Mindenesetre már megvan a folytatás is és megismerhetjük Christian szemszögéből is ezt a csodálatos kapcsolatot, ami éveket ölel fel. (Bocs az iróniáért. Még hónapokat is alig ölel fel.) De valamilyen mazochista módon azokat is el akarom olvasni, mert annyira bosszant, hogy muszáj tudnom, milyen bőröket lehet még erről a sztoriról lehúzni.

 

Tudom, hogy mindig vidám, vicces képeket rakok ki az értékelések végére, de most egyszerűen annyira mérges vagyok a könyvre, hogy muszáj egy komoly képet ideraknom, ami a fenti mondandómban is előfordult, mert baromi fontosnak tartom, hogy mindenkihez ez az üzenet jusson el, és ne az, amit a könyv sugall:

 

 És a film? A második kötetnél tűnt fel, hogy Anastasiaban lakik egy belső istennő és egy tudatalatti én, akikre mindig hivatkozik. „Belső istennőm felkeni a vörös rúzsát és hátra veti magát a kanapéján”. Szerintem sokkal jobb lett volna a film, ha őket is beleveszik. Mint a Lizzie McGuire sorozatban! Nézzetek meg egy részt belőle és érteni fogjátok. Szerintem sokkal élvezhetőbbek lettek volna a filmek, ha így oldják meg!

A komolyságot félretéve: a film pornónak nem jó, mert túl sok a sztori, sztorinak meg gyenge, mert unalmas, szóval összességében nem az igazi. Pörögnek az események, mint a könyvben anélkül, hogy bármi is ki lenne fejtve. És rossz üzenetet közvetít, de ezt már mondtam egy párszor.