Hogy őszinte legyek, jó pár évvel ezelőtt már olvastam a trilógiát és a filmeket is láttam. De a főbb cselekményen és néhány dolgon kívül semmi nem maradt meg belőle. Kivéve annyit, hogy gyűlölöm Katniss Everdeent, a főszereplőt. És szegény Jennifer Lawrence is megitta ennek a levét, mert jó sok évig nem tudtam megbocsátani neki, eggyé vált számomra Katnissel. Ezért akartam még egyszer elolvasni most, hogy megnézzem, miért is húzott fel ennyire ez a csaj és mi nem tetszett benne. (Azt le kell szögeznem, hogy a könyvsorozatok amúgy is nehézséget okoznak nekem, mert fáraszt, hogy sokáig csak ugyanazokkal a karakterekkel találkozom. 1 egész évbe telt, mire a Harry Potter könyveket elolvastam, pedig imádom. Valamint számomra fárasztó az E/1-ben írt könyveket olvasni, folyamatosan egy ember vívódását olvasni – lásd: A szürke ötven árnyalata kritikámat: bár abban nem ez volt a legnagyobb baj!) Szóval lássuk Az éhezők viadala első kötetét.

A történet egy utópisztikus világban játszódik, Panemben, ami a régi Amerika helyén van. 12 körzet van az országban plusz a Kapitólium, a főváros. Minden évben a 12 körzetnek ki kell sorsolnia egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút, akiket elküldenek az Éhezők Viadalára, ahol élet-halál harcot kell vívnia a gyerekeknek egymással egy ember által alkotott arénában. A Kapitólium ezzel emlékezteti a körzetek a már elpusztult 13. körzetre, amit a legutóbbi lázadáskor eltöröltek a föld színéről.

Főhősünk, Katniss a 12. körzet kiválasztottja, aki húga helyett önként jelentkezik a Viadalra. Az ő vívódásait olvashatjuk három könyvön keresztül, hogy ő hogyan próbálja meg túlélni a Viadalt. Természetesen a történetet bonyolítja a szerelem, az egyéni érdekek és még sok minden más is.

A történet lebilincselő, akár egy nap alatt is ki lehet olvasni a könyvet, mert az ember nem tudja letenni. Számomra mindig izgalmasak az utópisztikus regények, főleg itt, ahol keverednek a jövőbeli termékek (olyan ruhák például, amik jelenleg még nincsenek) az általunk is ismert dolgokkal (például, hogy bányásznak vagy ruhákat gyártanak). Plusz számomra mindig izgalmas egy teljesen más világba csöppeni egy könyv által, átélni olyan dolgokat egy történet által, amik nem történnek meg a mi világunkban.

A szereplők viszont emberiek maradnak, ami szerethetővé teszi őket. És minden karaktertípus megtalálható a történetben, ami még izgalmasabbá és sokszínűbbé teszi az egészet. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy a különböző személyiségtípusú emberek hogyan beszélnek, viselkednek egymással, amikor még biztonságban vannak. És hogyan viselkednek akkor, mikor realizálódik bennük az, hogy meg kell majd ölniük egymást. Vagy például azok, akik szövetséget kötnek, pedig tudják, hogy csak egy ember maradhat életben az arénában. Érdekes dolgokra mutat rá ilyen szempontból ez a könyv.

Összegezve, én mindenképpen ajánlom ezt a könyvet, remek olvasmány, ha kicsit elrugaszkodnátok az itteni világtól és valami igazán olvasmányos könyvre vágytok.

És a film?

Élvezhető, de ha olvastad a könyvet, akkor kevés. Ugyanis a könyv sokkal többet mutat meg Panem világából, mint a film. Kicsivel több, mint 2 óra a film, de ez sem elég, hogy mindent bemutasson. Sem a körzetek sajátosságait, sem az egész utópisztikus világot, sem a szereplőket vagy a legalapvetőbb dolgot, hogy milyen súlya is van a viadalnak. Nyugodtan megnézhetitek a filmet, de a könyv ezerszer, de inkább milliószor jobb, mint a film!