És már eszembe is jutott az utolsó fejezetre, hogy miért utáltam Katnisst. Mert buta, mint a föld. Neki támad gondolkodás nélkül mindennek és mindenkinek, pedig (valamilyen rejtélyes oknál fogva) mindenki őt akarja megvédeni. Teljesen ismeretlenek és jó ismerősök, mindenki azon van, hogy ő éljen. És ezt mivel hálálja meg? Hogy úgy viselkedik, mint egy eszelős. Hihetetlen néha mennyire vág az esze és milyen gyorsan meglátja az összefüggéseket, majd egy másik helyzetben már elmentek neki otthonról és gondolkodás nélkül cselekszik. De (sajnos) ő a főszereplő, tehát élnie kell.

De lássuk a történetet: az első kötet ott fejeződik be, hogy a viadalnak először az évek során két győztese lesz, miután Katniss és Peeta együtt nyerik meg a viadalt. Boldogok, hogy mehetnek haza és visszatérhetnek (majdnem) régi életükbe, miután persze végig járták a körzeteket, hogy mindenki őket és a szerelmüket ünnepelje. Viszont azzal, hogy kijátszották a játékmestereket és meg kellett változtatni a szabályokat, az elnök úgy érzi egy megállíthatatlan lavinát indítottak el a körzetekben. Sokan támogatják őket, nem veszik be az előre megírt szövegeket, az emberek az igazságot akarják tőlük hallani. Több körzetben lázadás tör ki, egyre több ember száll szembe a Kapitóliummal. Snow elnök főleg Katnisst tartja a lázadás, a forradalom kitervelőjének, és azért, hogy ezt megakadályozza, bármire képes. Még arra is, hogy újra visszaküldje őket az arénába annak reményében, hogy Katnisst majd megöli valaki.

Viszont most a régebbi győztesek közül sorsolják ki a 24 embert, akiknek harcolnia kell egymással. Szóval a hős szerelmes páros újból egy arénában találja magát. Katniss már az arénában megmutatja, mennyire buta: olyan dolgokat akar véghezvinni, amik élből butaságok, ám amikor élessé válik a helyzet, simán hátat fordít mindennek és mindenkinek.

A második kötet szintén nagyon olvasmányos és szintén napok alatt ki lehet olvasni, mert benne ragadsz a történetben. Számomra hihetetlen, hogy az írónő milyen összefüggéseket ír meg. Olyan jelentéktelen dolgok merülnek fel egyszer-egyszer, ami csak később nyer értelmet és minden részlet úgy kerül a helyére, mint egy nagy kirakós apró darabkái. Zseniális.

És a karakterek is zseniálisak. Mindenkit alaposan megismerünk, valamint még jobban megismerjük a különböző körzetek lakóit, akik hasonlítanak egymásra, de mégis nagyon különbözőek. Panem, ez az utópisztikus világ is egyre jobban kitárul előttünk.

De a könyv akkor lenne a legjobb, ha nem Katniss lenne a főszereplő. Ez az agyrém csaj, aki az egyik pillanatban a legéleseszűbb ember a világon, a következő pillanatban meg úgy viselkedik, mint akinek elgurult a gyógyszere.

És a film?

Természetesen a könyv jobb, mint a film. De! De a film sokkal jobban hat az érzékeinkre. Sokkal jobban átérezhetjük a Viadal súlyát, a szereplők kétségbeesését és a forradalom előszelét. Viszont a könyv részletesebb, többet megmutat Panem és a Viadalok múltjából, valamint a szereplők egymáshoz fűződő viszonyáról. De a film tényleg nagyon el lett találva. Bár sok részlet kimaradt belőle, hiszen 2 és fél órába nem fér bele ennyi információ, de ennek ellenére nagyon jó, nagyon szórakoztató. Egészen a végéig, ahol Katniss eszelőssége ugyanolyan idegesítő, mint a könyvben. Egyszóval nagyon ajánlom mind a filmet, mind a könyvet!