Be kell-e mutatnom bárkinek is történetet? Nem hinném, szóval térjünk a lényegre: mi folyik itt gyöngyösön? Ez így működik? Mármint nem az, hogy emberek megismerkednek és keresik egymás társaságát. Hanem közveszélyes emberek csak így megmutatják a játszószobájuknak nevezett fegyverraktárukat? Én még egy ilyen embert sem ismertem, akinek ez lett volna a dilije. (Vagy csak senki nem mondta el.) De nem tudom elképzelni, hogy a második találkozásnál valaki, aki ráadásul Amerika egyik leggazdagabb embere, csak így megmutatja azt a szobát. Nem tudom, hogy mennek ilyen kapcsolatban a dolgok, de azért egy kávé, vacsora és mozi igazán beleférhetne azelőtt, hogy így kitárulkozik és megkéri a másikat, hogy legyen az alávetettje, nem?

És mást igazából nem is tudnék írni erre a könyvre, ha nem szaladok bele ebbe a képbe:

Tökéletes? Miért is? De most komolyan!

Persze, nagyon romantikus, hogy milyen helyekre viszi vacsorázni a kiszemeltjét. Meg vitorlázórepülés meg saját helikopter. Mindannyian szeretnénk sztárral randizni. Na, de álljunk meg egy percre! Akkor is tökéletes, ha ki akarja verni belőlünk a szart, ha csak rá merünk pillantani? Ő... nem! Ez beteg dolog. És nem szabadna olyan felelőtlennek lennünk, mint Anastasiának. Nem megyünk egy olyan ember lakására, akinek ilyen szobája van, akkor sem, ha gazdag, ha szexi, ha vadító. Nem, nem és nem! Megtartjuk a tisztes távolságot!

Matematikai kérdés: 27 év alatt Christian sosem szexelt a saját ágyában „vaníliában”. Mennyi az esély arra, hogy Anastasiával már a második találkozásnál szeretkezik?

Ez akár pszichológiai kérdés is lehetne. Ugyanis én nem végzett pszichológusként úgy gondolnám: 0. Matematikusként úgy gondolnám: 0. E. L. Jamesként úgy gondolnám: 100%. És ennyi. Emberek, mindenki nyugodjon le a picsába, aki szorongó vagy van valami apró kis hátráltatója, hogy megnyíljon akár még saját maga előtt. Varázsütésre elmúlik. Főleg, ha E. L. James írja életünk történetét. Szóval no para!

És számomra a legrosszabb, hogy a bizonytalan nemi identitással és egyébként is az egész világgal bizonytalanságban álló fiatal lányok elolvassák, és azt hiszik, normális, hogy 1 nap ismertség után lefekszünk életünk legjobb pasijával, aki történetesen elveszi a szüzességünket. Holott van egy szobája tele olyan dolgokkal, amikkel medvét lehetne ölni.

Persze, Mr. Grey egy fantasztikusan jóképű és gazdag ember, de nem adjuk oda a szüzességünket és magunkat csak azért, mert szexi és nem próbáljuk meg megszokni „egyedi ízlését”, ha egyetlen porcikánk sem kívánja. 

Minden kapcsolatnak van olyan része, amikor a másik érintésétől is begerjedünk. Nem erről van szó. Hanem a gerjedelem közben azért egy hangyafasznyit megfordul a fejünkben, hogy ismerem egyáltalán? Bármit tehetne azzal a lánnyal abban a szobában, hiszen ott van nála védtelenül egy erődítményszerű házban, ahol aztán senki nem hallja meg, ha sikolt. És ezt igazán végig kell gondolnunk, hogy mennyire vagyunk felelőtlenek. És, hogy a gyerekeink egy ilyen könyv után mennyire lesznek felelőtlenek. Miket próbálnak ki és miket nem.

Nagyon fontos, csak azt csináljuk az ágyban (autóban, asztalon, stb.), amit mind a két felnőtt fél szeretne és élvez. Amint az egyik azt mondja, hogy ne, ezt még sem szeretném, azonnal abbahagyjuk. Mert a szex két félen múlik, nem egyen. Akár uralkodó típus, akár nem.

Természetesen van helye a lekötözésnek és a szexuális segédeszközöknek. Ha mindkét fél elfogadja a szabályokat és örömmel, élvezettel jönnek ki ebből és jól érezték magukat közben, akkor nincs semmi gond. Mindenkinek más az ízlése. De nem mindegy, hogy mi akarjuk-e ezt vagy minden egyes apró porcikánk tiltakozik az aktus ellen, ha ostort vagy mellcsipeszt lát.

Anastasia rettentő buta, naiv és bizonytalan és olyan dolgokat tesz meg, amiket nem szabadna egy vadidegen férfival csinálni. Csak a szerelmemmel, akiben megbízok és ő is bízik bennem. Tudja, mit szeretek és én is tudom, ő mit szeret. Az ilyenfajta szexualitáshoz szerintem bizalom kell.

És így is végződik a könyv: péppé veri, amit ő nem akar és szakítanak.

És a film? Hogy egy kommentet idézzek, ami mindent elmond róla: „Letöltöttem, hogy majd a barátnőmmel megnézzük vágyfokozóként. A film után egymásnak háttal aludtunk el.”